Imola lánya, Adrienn tizennyolc éves, gazdasági főiskolára készül. Kiskora óta jár mozgásművészet foglalkozásokra, és, mivel tehetségesnek bizonyult, versenyekre. Most a továbbtanulás miatt a nyelvekre koncentrál.
Mi az a mozgásművészet?
Ez tulajdonképpen egy szép mozgás, valahol a balett és a ritmikus sportgimnasztika között van. Nem volt egész hat éves a lányom, mikor elkezdtük – most tizennyolc, és a mai napig jár. Olyan három éve csinálta, mikor az oktatójuk összeválogatott egy csoportot a legügyesebb gyerekekből és őket vitte versenyekre – ebben Adrienn is benne volt. A mozgáshoz használnak kéziszert is, de nem labdát, karikát, hanem a legkülönbözőbb dolgokat: a múltkor például egy nagy keretet gyártott az egyik apuka, és azzal tornáztak.
Mit tartasz jónak ebben a különórában?
Azt, hogy a lányomnak egyenes a háta, kecses a mozgása… Kötelet mászni nem tudott az iskolában, arra egyest kapott – az ő izmai más irányba fejlődtek.
Van ideje valamilyen más különórára is?
Mozgásművészet kétszer van egy héten, illetve, ha verseny van, háromszor.
Emellett nyelvet tanul, mert gazdasági főiskolára szeretne menni, a turisztika és az idegenforgalom érdekli. A nyelvvizsgákhoz nem elég, amit az iskolában tanítanak, úgyhogy hetente egyszer járt németre, abból sikerült a nyelvvizsga, most angolra jár.
Sportból próbáltatok valami mást is?
Még óvodában próbálkoztunk az úszással, de nagyon nem szerette, úgyhogy nem erőltettük. A Balatonon, és itt-ott, ahol voltunk, megtanult úszni.
